Részlet Jack Parsons A szabadság kétélü kard c. könyvéből
Ford. Saddie LaMort
I.
MI VAGYUNK A BOSZORKÁNYSÁG. Mi vagyunk a legrégebbi szervezet a Földön. Mikor az ember megszületett, mi voltunk. Mi énekeltük az első bölcsődalt. Mi gyógyítottuk meg az első sebet, mi nyugtattuk az első rettegést. Mi voltunk a Sötétség elleni Őrzők, a Segítők a Bal Oldalon. Sziklarajzok emlékeznek ránk a Pireneusokban, és apró agyagábrák, melyek ősi célra készültek, mikor a világ fiatal volt. Kezünk érintette az ódon kőköröket, a monolitokat, a dolmeneket és a druidák tölgyeit. Mi énekeltük az első vadászdalokat, mi szökkentettük az első vetést szárba; mikor az ember mezítelen állt az őt teremtő Hatalmak előtt, mi énekeltük a rémület és csodálat első dalait. Udvaroltunk a piramisok közt, láttuk Egyiptom tündöklését és bukását, uralkodtunk egy ideig Káldea és Babilon felett, mint Máguskirályok. Izrael titkos gyűlésein ültünk, és táncoltuk Görögország szent ligeteinek vad és udvari táncait.
Kínában és Yucatánban, Kansasben és Kurdisztánban egyek vagyunk. Minden szervezet ismert minket, egy szervezet sem tőlünk való, ha túl nagy a szervezettség, távozunk. Az ember, az élet és az egyén oldalán állunk. Ezért ellenségünk a vallás, az erkölcs és az államvezetés. Ezért a mi nevünk Lucifer. A szabadság, a szerelem, a boldogság és nevetés és isteni részegültség oldalán állunk. Ezért a nevünk Babalon.
Néha nyíltan lépünk fel, néha csendben és titokban. Éjjel és nappal egy nekünk, szélcsend és vihar, évszakok és az emberek ciklusai, mindezek egyek, mert mi a gyökerekben vagyunk. Alázattal állunk az Élet és Halál Hatalmasságai előtt, s ezen Hatalmak hallanak minket, s segítenek. A mi utunk a titkos út, az ismeretlen irány. A mi utunk a kígyó útja az aljnövényzetben, tudásunk csillog a kecskék és asszonyok szemeiben.
A mi saját erőnk mozdít meg néha gyémántos pikkelyeket és fenséges szárnytollakat az ember kebelében; Hatalmunk egy a Hatalommal, melytől Isten moccan a mag szívében, és a rügy virággá és gyümölccsé robban; és mikor egy férfi és egy nő egy lényegben egyesül, a mi hatalmunk az a lényeg.
Merlin közülünk való volt, és Gawain, és Artúr, Rabelais és Catullus, Gilles de Rais és Jeanne d'Arc, De Molensis, Johannes Dee, Cagliostro, Francis Hepburn és Gellis Duncan, Swinburne és Eliphas Levi, és sok más ismert és ismeretlen bárd, Mágus, költő, mártír, kik zászlónkat emelték a sokarcú és mindenhol jelenlévő ellenség, az Egyház és az Állam ellen. És mikor a pokolbéli féreg, melynek neve Keresztény Egyház, a Nyugat egészét a bűn és halál és rémület rabigájában tartotta, mi, és csak mi hoztunk reményt az emberek szívébe, ellenére kínzókamrának és máglyának.
II.
Mi vagyunk a Boszorkányság, és lehet, egyikünk nem ismeri a másikat, mégis feloldhatatlan kötelék egyesít minket. És mikor a sas magas, vad kiáltása visszhangzik elmédben, tudd, nem vagy egyedül szabadságvágyadban. És mikor a farkas üvöltése visszhangzik éjszakád erdeiben, tudd, hogy mások is settenkednek ott. És mikor körülötted lévő társaid útjai az ostobaság és őrület útjainak tűnnek, tudd, hogy vannak mások, kik látták, és ítéltek – és cselekedtek.
Most tudd meg, hogy a hatalom, melyet szolgálunk, minden férfi és nő szívében nyugszik, ahogy a fa él a magban. És hogy velünk légy, csak hívnod kell ezen Erőt, és szinte közülünk való vagy. És mikor Hatalmunk és Örömünk terád szállt, megindulhatsz, hogy akaratod tedd ar emberek közt, és senki nem mondhat neked nemet. És ha az akaratod, akkor akaratodat rejtetten teszed, és ha az akaratod, akaratodat nyíltan teszed, akaratod szerint.
Ezért emelkedett szívvel mondjátok, „Férfi vagyok”, vagy „Nő vagyok, és az Élet Hatalma az enyém!” És az Élet Hatalmában fogtok élni és szeretni, el nem fogadva korlátokat és el nem helyezve korlátokat, szabadon, és szabadságot adva. És az élet kincsei közt lehet, hogy az élet szerelmét látjátok meg egy másik szemében, és az élet bujaságát égni homlokán, és így nagy örömben részesültök közösen. És nagy szerencsével többekkel találkoztok; és megosztjátok titkos lakomák és kedvtelések és a szerelmeskedés és ünneplés örömeit velük. Vagy lehet, hogy veszély és fenyegetettség közepette tanítjátok az embereknek az örömteli hatalmat; ahogy akaratotok mozgat titeket.
És ez mind rendben van, míg emlékeztek egyetlen dologra. Nem lehetnek korlátok. Az Élet Hatalma nem korlátozott; ismeri saját útját, de nincs elme, mely ismerné ezen utat. Ezért magatokban gyakoroljátok a szabadság minden adását és felhasználását mely az élettel harmonikus, mert csak ez által maradhatsz a mi gyönyörünkben.
A Fájdalom létezik. A Rettegés létezik, veszteség és magány és a szív és lélek agóniája, mind a Halálig. Mert ez az út Pan birodalmába.
Utunk nem való minden embernek. Vannak, kik oly korlátoltak magukban, hogy saját szabadságuk gondolata maga a rémület, és a másoké bénító fájdalom; ezért rabszolgaságba hajtanának minden embert. És ezeket el kell űznöd, vagy, ha szükséges, pusztítsd el őket, tudni fogod hogyan, mert ez is a fizetség része.
Azt se gondold, hogy az élet ereje olyanokban testesül meg, kiknek nincs gondja vagy baja, mert ezek lehetnek ostoba birkák, ártatlanok, kiket elkerült a zord évszak. Ellenkezőleg, a hatalom leggyakrabban akkor mutatkozik, mikor viszály tombol, mert minden időkben, főleg hamis civilizációkban, csak győzelem árán törhetünk utat hozzá. A megadás katasztrófa. Az érme másik oldala dal a napfényben és tánc a holdfényben, ahol minden köd felemelkedett. De utat kell törni.
