Ki tudja, megépültek volna-e a csodálatos piramisok, ha a munkások nem kapják meg mindennap a két kanna sörüket? Persze ez nem egyféle korai cafetéria szolgáltatás volt a fáraó részéről, hanem jól felfogott gazdasági érdek is, ugyanis a csekély alkoholtartalmú sör jóval egészségesebb ital volt, mint a sokszor szennyezett víz. A sörfőzés még gyerekcipőben járt, a sör zavaros és darabos volt, ezért érthető, hogy szalmaszállal itták. Az egyiptomi hieroglifiában a sörnek külön jele volt, ennek a fontosságát az is bizonyítja, hogy az „étkezés” jele a kenyér és sör jeléből tevődik össze.
Egyiptomban sok gyógyszert is készítettek sörből, régészeti leletek alapján tudunk ezekről. Ilyen forrás az úgynevezett Ebers Papyrus, amelyet felfedezőjéről neveztek el. A Krisztus előtti 1500-as évekből származó lelet bizonyítja, hogy az egyiptomi orvosok emésztési zavarokra, köhögésre, aranyérre, fájdalomcsillapítóként, sőt skorpiócsípésre is használtak sörtartalmú gyógyszereket. Úgy tűnik, sikeres volt ez a gyógymód, mert még ezer évvel később is alkalmazták. Az Ebers-papirusz olyan gyógyital receptjét is tartalmazza, amelyet még ma is bátran ajánlhatnánk.
Egyiptomban alkalmazták először az árpalevet mint kozmetikumot. Erre bizonyíték a római történész, az idősebb Plinius (Kr. u. 23–79) leírása arról, hogy az egyiptomi nők sörben fürödtek, hogy bőrük sima és tiszta legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése