A phaisztoszi agyagkorong a minószi kultúra egyik legfontosabb lelete, mégis a mai napig nem sikerült pontosan megfejteni, miről is szól a belévésett szöveg.
Időről időre felbukkan egy-egy magyarázat, de pontosan még senki nem tudta megmondani, mi áll a híres korongon. Most egy korábbi értelmezés megalkotója cáfolta meg saját magát – eddig ugyanis azt hitte, hogy terhes anyáról, de valószínűleg inkább terhes istennőről van szó a szövegben.
A rejtélyes korongot még 1908-ban találták meg Kréta szigetén, ez az első „nyomtatott szöveget” rejtő lelet. A tábla több mint kétezer éves, és egy helyi templomban bukkantak rá a kutatók. 241 darab szimbólum áll rajta, ám csak 45 féle jelet lehet megkülönböztetni közülük, ezek ismétlődnek az egész korongon. A legtöbben úgy gondolják, hogy kívülről befelé kell az olvasást elkezdeni, néhány kutató szerint viszont éppen ellenkezőleg, belülről kell haladni – olyan az egész, mint egy ókori titkosírás.
Gareth Owens, a Krétai Műszaki Intézet Erasmus-programjának koordinátora úgy gondolja, hogy korábban félreértelmezte a feliratot: azt hitte, egy terhes nőről van szó benne, valójában azonban egy terhes istennőt jelöl, méghozzá Astartét, a szerelem és a nemzés istennőjét. Owen körülbelül egy évvel ezelőtt állította, hogy a szöveg egy terhes anyáról szól, most saját elméletét javítja ki, és azt mondja: Astarté istennő a megoldókulcs az egész rejtélyhez.
„Semmi kétség, hogy vallásos szövegről beszélünk” – idézte a Greek Reporter az ANA – MPA hírügynökségnek adott nyilatkozatot Owenstől. – „Ez azért egyértelmű, mert össze lehet hasonlítani a Kréta szent hegyeiről származó más írásokkal. Vannak olyan szavak, amelyek pontosan megegyeznek. Azt gyanítom, hogy a korongon egy Astartéhoz, a szerelem istennőjéhez írt himnusz látható."
A korong szavaihoz hasonlók megtalálhatóak minószi isteni felajánlásokba vésve is, és ahogy a ma élő emberek, úgy a minósziak is imádkoztak az isteneikhez akkor, ha bajban voltak, lebetegedtek vagy tragédia érte őket. Ilyen tekintetben nem változtunk sokat” – tette hozzá.
Owen szerint az istennő figurája nagyon fontos lehetett a minósziaknak, a szerelem mellett a háború és a szent hegyek védelmezőjének is nevezték. Eredetileg egy keleti istennő volt, valahol Mezopotámia környékéről indult a tisztelete, Cipruson pedig Vénuszként jelent meg. Szent állata a galamb volt, és az ókori Keleten állítólag még a véres, fájdalmas önkínzások és a kiheréltetés is hozzátartozhatott a hozzá fűzött tradíciókhoz.
Forrás: Origo
"A Zöld Ember misztikus, különleges alak, számos mondavilág különleges lénye. Ábrázolásai sokszor megjelennek középkori domborműveken, faragásokon. Raymond Buckland szerint a frissiben megtérített, pogány hagyományaikra még emlékező hajdani kőfaragók azért vésték bele az épülő templomok tartópilléreibe egykori istenük arcát, hogy eképp biztosítsanak neki helyet az új vallás szentélyében.
A 11. századtól kezdve napjainkig népszerű és gyakori motívum; sírköveken és emlékműveken is láthatjuk, zöld színével és a körülötte burjánzó vegetációval az élet örök körforgását, a feltámadást, újjászületést jelképezve. Buja levélkoszorúja utalhat az "eretnek" hagyományok túlélésére, elpusztíthatatlan életerejére is.
Ezek a művek legtöbbször csak fejét ábrázolják, levelekkel, ágakkal körbefont arcát. Száján, orrán ágak, indák hajtanak ki, amelyeken olykor virág vagy gyümölcs díszlik.
A Zöld Ember "kiléte" a mai napig találgatások forrása. A legelterjedtebb elképzelés szerint ő az Erdők Ura, a zöldellő, termékeny, életerős vadon megtestesitője. Más elgondolások Őrzőként gondolnak rá, aki őrt áll Élet ésHalál kapuja előtt. Ismét mások a Tölgykirállyal azonositják.
Tény, hogy a Zöld Ember több pogány istenséggel rokon vonásokat mutat. Köztük van természetesen Cernunnos, a Wicca rejtélyes Szarvas Istene, Sylvanus, az erdők római ura, vagy az újjászületést zöld bőrével is reprezentáló Osiris, az élet és halál felett diadalmaskodó mezopotámiai Tammuz, a skandináv Frey és Wotan. Az angliai Suffolkban előkerült 4. századi római kincsek egyikén, egy ezüst tálca középpontjában egy levélkoszorús maszk látható, amely Bacchust idézi. Neptunust és Oceanust is eszünkbe juttathatja, amennyiben az arcát övező leveleket tengeri növényeknek tudjuk be. Mindenesetre úgy tűnik, a Zöld Ember valamennyi megjelenési formája a ermészetes vegetáció, a tavasz, a megújulás szellemét sugallja.
A legkorábbi leveles fej egy 8. századi Rajasthan-i templomban található, de Harding szerint a libanoni és iraki fejek a 2. századra datálhatók. A 11. században a templomos lovagrend által épített, román stílusú jeruzsálemi templomokban szintén felfedezhető e szimbólum. Harding következtetése szerint a motívum eredeti hazája Kis-Ázsia, ahonnan kőfaragók hozták magukkal Európába.
A Zöld Embert időnként Zöld Jack néven is emlegetik, bár ez utóbbi jellegzetes angol népmesei szereplő. Régen a május elsejei felvonulás hagyományos figurája volt, általában levelekkel és virágfüzérekkel díszített zöld maskarába öltözött férfi testesítette meg, s alighanem szintén a természeti megújulás szellemét reprezentálta.
A viktoriánus időkben háttérbe szorult, a mértéktartóan szemérmes közvélemény ellenezte a zajos, iszákos, pajzán karakter színre lépését.
Sir Gawain mondakörének Zöld Lovagját szintén azonositják a Zöld Emberrel. A rejtélyes lovag talpig, ruhájától a hajáig, a szakálláig, sőt egészen a bőréig zöld, s ő az, aki hozzásegiti Gawaint ahhoz, hogy megélje a lovagság, becsület és hűség eszméit.
A Zöld Ember alakja Robin Hood alakjával is összefonódott, ebben az értelmében ő a zöld álruhás védelmező, az emberek segitője.
Nagy-Britanniában a Zöld Eember reneszánszát élte a 19. században, amikor a neogótika és az "Arts and Crafts" korszaka dívott. A figura köré szövődő mitikus homály számos művészt is megihletett. Közismert a Whitefield Green Man, Paul Sivell faragványa, amelyet egy élő tölgyfa elhalt ágából vésett ki a mester."
(Daeva-Lunara cikke, megjelent a Berkano oldalán és az Árnyak újságban)
104 évvel ezelőtt ezen a napon született Eleanor Bone, aki Gerald Gardner egyik legjelentősebb főpapnője volt, rengeteget köszönhet neki a Wicca közösség, emlékezzünk rá!
Sok szeretettel meghívunk mindannyiótokat a Berkano Wicca Tradíció téli Yule rituáléjára.
Találkozó: december 19, du. 3, Margitsziget, szökőkút
Program:
- ünnepi rituálé
- utána kötetlen beszélgetés
Öltözzetek melegen, de utána beülünk valahova meleg helyre, beszélgetünk és megünnepeljük a fény újjászületését. Mindenkit szeretettel várunk!
