2016. február 25., csütörtök

Az orosz pogány festő, Borisz Olshanszkij

Borisz Olshanszkij 1956. február 25-én született, épp hatvan éve, Tambov városában. A moszkvai Állami Festőintézetben végezte tanulmányait, majd Moszkvában kezdett el alkotni, elsősorban grafikákat és illusztrációkat készitett. Tehetségének nemsokára számos elismerője akadt, és 1989-ben az orosz Művészek Egyesületének tagja lett. A peresztrojka kezdete után Oshanszkij érdeklődni kezdett a festészet iránt, és fő témájául az ősi szláv mitológiát választotta.1993-ban nyitott meg első önálló kiállitása, melyen több, mint háromszáz képét állitották ki.

Napjainkban keveset hallani róla, utolsó ismert képét 2006-ban festette. Mindenképp megérdemli, hogy a világ jobban megismerje művészetét, ezen gondolat jegyében mutatjuk itt be néhány gyönyörű képét.






2016. február 23., kedd

Lidércnyomást oldó ráolvasás

"Mint a madár elrepül: 
erről az emberről is tisztuljon el a rontás! 
Mint a madár hirtelen elrepül messzire: 
ennek az embernek is teste, 
csontja, tagjai könnyűek legyenek! 
Mint az aszat virága levegőbe felrepül: 
 ennek az embernek is csontjai, 
tagjai könnyűek legyenek! 
Mint a futó szélnek, 
ennek az embernek is csontjai, 
tagjai könnyűek legyenek! 
Mint a hajnaki harmat a napon felszívódik, 
úgy szívódjék fel róla is a rontást. 
Mint a vízmosás mentén, 
mint a nyúlcsapás mentén 
tavaszi víz lefolyik, 
erről az emberről is úgy folyjon le a rontás! 
Tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, 
négy, három, kettő, egy, egy sincs!" 

cseremisz (mari) ráolvasás
Fordította:Képes Géza 


2016. február 16., kedd

Érdekes Tarot paklik - Alchemical Emblem

Ez egy nagyon szép, művészi és igényes pakli, Alkotója, Adam McLean korabeli grafikák és rézkarcok alapján alkotta meg az alkímiai szimbólumokkal telített képeket, a csak Nagy Arkánumból álló pakli kivitelezője pedig F. J. Campos. 
Külön érdekessége még, hogy a Berkano Árnyak magazinjában három részes cikksorozatot is olvashattok az alkímia és a Tarot összefüggéseiről, melyben ez a darab kiemelt figyelmet érdemelt.



Apatit


2016. február 15., hétfő

Hóvirágzás - Alcsútdoboz Arborétum

Az Arborétumban minden évben gyönyörű hóvirágszőnyeg nyílik a tavasz kezdetén.
A parkban 7 hóvirágfaj 24 fajtája tekinthető meg.
Az ország legnagyobb, egybefüggő hóvirágszőnyege várja kirándulóit a több, mint 40 hektáros egykori főhercegi kertben.

Hóvirágzás az Alcsútdobozi Arborétumban


(Nyitva tartás: minden nap 10-17 óráig.
 Kutyát a parkba vinni tilos.
 A hóvirág védett növény, egy szál eszmei értéke 10.000,- Ft, szigorúan tilos leszakítani.)

2016. február 14., vasárnap

Luperkália ünnepe

Lupercalia ünnepét, a régi római fesztivált évente február 13 és 15 között rendezték meg a Luperci-nek nevezett papok felügyelete alatt. A fesztivál eredete bizonytalan, bár a neve alapján (mely a "lupus", farkas szóból ered, összefüggéseket sugallnak olyan istenségekkel, akik a farkasok falkáit védelmezték, valamint a legenda-beli anyafarkassal, aki Romulust és Remust táplálta.
Mint termékenységi rítust, a fesztivált szintén kapcsolatba hozzák Faunussal, az istenséggel.


Minden ünnep áldozattal kezdődött az istenek számára, melyet a papok mutattak be. Ez általában egy fiatal kutya vagy kecske volt. Két nemes születésű fiatalt a Lupercihez kísértek, ahol megérintették a homlokukat a véres késsel, majd a papok rögtön letörölték a nyomokat tejbe mártott kecskebőrrel. Ezek után a fiataloknak hangos nevetésben kellett kitörniük. (Ez valószínűleg eredetileg a pásztorok megtisztítása volt.)

Ezek után, a rituális lakoma végeztével, az általuk megáldott kecskebőrt darabokra vágták. Egy részével testüket fedték be (így félig meztelenek, félig kecskebőrrel borítottak voltak), más részét vékony csíkokra vágták, és korbácsot állítottak össze belőle.
Ezután a város utcáin szaladva minden szembejövőt megérintettek vagy megütöttek a korbáccsal, leggyakrabban nőket, akik gyakran önként kerültek az útjukba. A rítustól termékenységet és könnyű szülést reméltek.



Az katolikus egyház a Valentin-napot a Lupperkália idére az 5. század végén tette, I. Geláz pápa hirdette ki. A XIV. század végén Geoffrey Chaucer verse, a Madarak parlamentje című költeménye kapcsán vált népszerűvé, a költemény arról szól, hogy hogyan gyülekeznek a madarak Triász, a termékenység istennője köré ezen a napon, hogy mindegyikük társra találjon.

2016. február 13., szombat

Programajánló - Wellness az ókorban (Aquincumi Múzeum)

Cím: 1031, Budapest Szentendrei út 135-139.

A kiállitás időtartama: 2015.11.16. - 2016.11.15.

Nyitvatartás: IV.1-X.31.: 10-18
Régészeti park nyitás: 9:00
XI.1-III.31.: 10-16
A Régészeti Park látogatható az időjárástól függően nyitva tartási időben!
2015. december 24. és január 1. között a múzeum zárva tart!

"„(A víz) ugyanis nélkülözhetetlen az élethez, az élet örömeihez és a mindennapi szükségletekhez.” írta Vitruvius 2000 évvel ezelőtt. Ezzel a mondattal összefoglalta mindazt, amit a víz a rómaiaknak jelentett. Ebbe tartozik a „római fürdő”, az épülettípus, amit a rómaiak teremtettek meg és a „fürdőkultúra”, amit a rómaiak adtak a világnak.

Így volt ez minden bizonnyal a vizekben gazdag Aquincumban is. Mindebből csak kövek, téglák, habarcs, fém- és kerámiatöredékek maradtak ránk, de ha segítségül hívjuk az ókori szemtanúkat, mindez megtelik az egykori zsibongó, lármás élettel. A kiállítás célja, hogy bemutassa a rómaiak fürdési szokásait, azt hogy fürdőik nemcsak a mindennapi tisztálkodást szolgálták, hanem a „jó létnek” az „érezd jól magadnak” a szinterei is voltak, a testi és lelki felüdülésre egyszerre nyújtottak lehetőséget.

Aquincum területéről eddig huszonhárom fürdőt ismerünk. Irodalmi adataink szerint a rómaiak munka után, általában a koradélutáni órákban látogattak el a fürdőkbe. Aki elment a fürdőbe először kicsit sportolt, majd kedve szerint váltogathatta a forró és hideg vizes fürdőt, többféle szaunában erősíthette testét, valószínűleg nem hagyta ki a masszást sem, de ha úgy volt szükséges orvosi és kozmetikai kezeléseket is vehetett itt igénybe. Ha megszomjazott, megéhezett, felkereste a fürdők bejárata előtti büféket. Hogy ez tényleg így volt, azt az Aquincumban feltárt fürdők maradványai is mutatják. Sőt, a rómaiaknak a településeket sűrűn behálózó tisztasági fürdőkön kívül, híres gyógyfürdőik is voltak, amiket messzi földről felkerestek, vagy amik épen a katonaság rekreációs helyei lehettek. Ma, amikor a gyógyfürdők és a gyógy turizmus újra reneszánszát éli, talán nem is gondolunk arra, hogy a források vizének gyógyító erejét már 2000 évvel ezelőtt is a maihoz hasonló módon használták. Az ókor híres orvosai, pl. Celsus és Galenos mind egyetértettek abban, hogy a testgyakorlásnak, masszázsnak, fürdésnek fontos szerepe van a jó egészség megerősítésében és megőrzésében.

A látogatót nem tudjuk ugyan meghívni egy valódi római fürdőbe, de szeretnénk a múltat mégis átélhetővé és tapinthatóvá is tenni. Ezért a múzeum restaurátor műhelyében jellegzetes, római fürdőkben használt tárgyakról műtárgymásolatok, rekonstrukciók készülnek, amelyet az érdeklődő ki is próbálhat, de beleszagolhat az illatszeres tégelyekbe is. A római fürdő működését 3D animációs film fogja bemutatni.

A kiállítást a kisgyermekes családoknak is szeretnénk élvezhetővé tenni, ezért a kiállításra vízemelő makett és óriásböngésző készül, amely a rómaiak források iránti tiszteletét és fürdőkultúráját mutatja be. Jöjjön hát velünk az aquincumi fürdőkbe és ismerje meg az ókori wellnesst!"



2016. február 12., péntek

Gardner halálának évfordulója

1964. február 12-én, 52 évvel ezelőtt ezen a napon vesztette életét Gerald B. Gardner, a modern Wicca megalapítója egy hajóút során. Tuniszban temették el.

Rá emlékezünk ezen a napon sok-sok köszönettel.


2016. február 8., hétfő

Seolnal - A koreai holdújév

A Seolnal (설날) a holdújév első napja. Nagyon fontos ünnep, mivel a holdnaptár szerint ez az év kezdete. Éppen ezért ezen a napon vigyázni kell, mit és hogyan teszünk. Ilyenkor a koreai családok összegyűlnek, és közösen étkeznek és játszanak.

Ezen a napon korán reggel ételt és rizsbort készítenek, majd az ősök előtt szertartással tisztelegnek. A szertartás végeztével a fiatalabbak a legidősebb családtaggal kezdve meghajolnak az idősebbek előtt, és először köszöntik őket az újévben.

Az előző köszöntés végeztével tteokguk-ot (떡국 – olyan leves, mely tteok-ból, ragadós, formázott főtt rizsből készült) fogyasztanak reggelire, majd a családtagokkal együtt köszöntik a szomszédokat is. A köszöntést fogadó fél a köszöntő felnőttnek alkoholt, vagy ételt, a fiataloknak pedig édességet, vagy pénzt ad, s közben mindkét fél jókívánságait fejezi ki az újévre. Az újévkor kapott pénz, a finom ételek, s az ilyenkor hordott szép ruhák miatt a gyerekek különösen várják minden évben ezt az ünnepet. Gyakran játszanak hagyományos játékokat, mint a neolttwigi (널뛰기), a yutnori (윷놀이), vagy a sárkányeregetés. A neolttwigi-t, ezt a libikókához hasonló vidám és lendületes játékot főként nők játsszák.


2016. február 6., szombat

Doreen Valiente életrajza

Február 22-én jelenik meg egy régóta várt könyv Doreen Valiente életéről, aki Gerald Gardner egyik főpapnője és számos értékes könyv szerzője volt.

http://www.wherewitchcraftlives.org/Doreen-Valiente-Biography-5.php

(kép a http://www.shop.doreenvaliente.org/doreen-valiente-witch-biography-hardback oldalról)

2016. február 4., csütörtök

Programajánlat: Mohácsi busójárás

A Duna-parti városba minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok hozták magukkal korábbi hazájukból e szokást, mely aztán itt formálódott tovább és nyerte el mai alakját. Rangját nagyban emeli, hogy 2009-ben az UNESCO felvette a Busójárást „Az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének” reprezentatív listájára. Turisták tízezrei özönlenek ide ilyenkor szerte Európából, sőt, valamennyi földrészről. Kisfarsangtól Húshagyókeddig 80 program várja az érdeklődőket a több mint 900 éves Mohácson. 

Ízelítőül: a kiállítások, táncházak, néptáncbemutatók hazai és külföldi együttesekkel, a (részint országos) népzenei- és népdaléneklési versenyek, a kézműves játszóházak, a népművészeti vásár, a fergeteges magyar- és sokac-bál, a sok remek koncert egyaránt lehetőséget teremt arra, hogy ízelítőt kapjunk a hamisítatlan farsangi hangulatból. 

A fő attrakciót a farsangvasárnap jelenti: közel 1.000 birkabundás, bocskoros, álarcos busó vonul végig szekereken, kocsikon és gyalog a városon, hogy aztán a főtérre érve szabad farsangolásba kezdjen, táncolva, bolondozva a népünnepély közönségével. Időnként ágyúk dörrenése szakítja félbe a teret betöltő sokac muzsika hangjait: a jelmezesek nem csak rikoltozásukkal, hanem ezzel is igyekeznek elijeszteni a telet, a hideget. Mikor besötétedik, meggyújtják a tér közepén elhelyezett, hatalmas máglyát, hogy annak magasra felcsapó lángjai elégessék a telet jelképező koporsót. E szimbolikus télűzés a húshagyókeddi zárónapon is megismétlődik: az éj közepén elhamvadó parázs egyúttal a farsangot is búcsúztatja.

Időpont: 2016-02-04 - 2016-02-09
Belépőjegy: ingyenes


2016. február 2., kedd

Varázsige a Naphoz

"Köszönet arany arcodért, 
vigalmas virradtodért, 
ég kékjére keltedért! 
Fodor vizek alól felkeltél, 
fenyves fölé felhágtál, 
aranyos kakukként felszálltál, 
ezüstös galambként gördültél 
égbolt ékes kékjére, 
tegnapi tág tanyádra, 
örök ösvényedre. 
Kelj fel mindig időben, 
a mai nap után is, 
ajándékot adj nekünk: 
egészséget, épséget, 
adjál, amit adni tudsz: 
vadászzsákmányt vállunkra, 
halat hegyes horgunkra, 
békén járd meg ívedet, 
mindennapos utadat, 
ösvény végén öröm várjon!"

finn varázsige
Fordította: Rab Zsuzsa


2016. február 1., hétfő

Imbolc meséje

Csukd be a szemed , elmondok neked egy mesét. A mese alapja igazság, de mégis rejtve van. Tél sötétje van. Egy nagy kőkör áll egy nagy, lapos síkságon, melyet ősi kövekből építettek. Az ég sötét és kietlen, csak egy halvány, felhőbe burkolózott telihold világít a földre. A távolban egy erdő látszik ködösen, és a levegő zsákmányukra vadászó baglyok távoli huhogását hordozza.

Hideg van, jeges fagy van a levegőben, olyan fagy, mely a csontig hatol. A felhők sodródnak az égen, és a hold világossá válik egy pillanatra. Egy nőt pillantunk meg, amint áll a kőkör közepén, egy Banya fekete köpenyben és horgas orral. Nagyon gyengének tűnik. De csak testben gyenge, a hangja nem, ahogy egy dalt énekel, amely lágy és édes, nem úgy, mint a baglyok éneke. A dallam a szél szárnyán száll, elsőre elnémul, de ereje növekszik minden ismétléssel. Hamarosan a szavak visszhangoznak a kőkörben és a körülötte lévő síkon, elérve az erdőt, és azon túl is.

 "Térj vissza, térj vissza, eljött az idő, hogy újra visszatérj" újra és újra ezeket a szavakat énekli. Mi ez az ének? Minek kell ismét visszatérni? Mosolyog, ahogy énekel... fekete szemei csodálattal és odaadással csillognak a holdfényben. 

"Térj vissza, térj vissza, eljött az idő, hogy újra visszatérj" énekel. A nő a kőkör szélén sétál egy kökényből készült holmira támaszkodva, amely eddig köpenye ráncaiba volt rejtve. A hosszú bot borostyán és magyal összefonódó, sötét képeivel faragott. A nő okkal sétál a kőkör mentén, kökény botját minden lépésnél a földbe vájja. Amikor befejezte a körét a kőkör körül, visszamegy a középpontba. Szemei ragyogóbbak és fényesebbek most, mint a csiszolt, éjfekete kövek, a holdat hívják és tükrözik, mely az égen világít.

"Térj vissza, térj vissza, eljött az idő, hogy újra visszatérj" énekel. A föld púposodni kezd a kőkör közepén, ahol már felébresztette a banya varázsa. A talaj szétomlik a lábainál, és egy töredezett kőpillér tör a talaj felszínére, emelkedésében nedves és csillog a földtől. A banya áll a földön, botjára támaszkodva. A borostyán és a magyal levelek mozogni és táncolni látszanak, spirált formázva a fa körül. A kőoszlop most mintegy 4 láb magasan áll. A föld sóhajtani látszik, amint szülési fájdalmai véget érnek. A fekete és termékeny talaj púpozódik a tövénél, a kis rovarok és férgek tekeregnek a szabadban. A szikla tetején van egy kis vízzel teli rés, ahonnan a víz finoman csorog le az oldalán. Az öröm és a szomorúság könnyei, a Föld vére.


A banya abbahagyja az éneklést és beszélni kezd a földhöz és az éghez..." Az áradás és az apály váltják egymást. Fáradt vagyok és öreg. Ahogy a főnixmadár kiemelkedik a saját hamvaiból, úgy fogok én is újjászületni". Ezután csészét formál a kezével, felfog egy kis vizet, ami az oszlop oldalán csordogál és iszik belőle, de csak néhány cseppet.

Az ajkain még mindig csillog a szent víz, amikor földre rogy. Estében mélyen a frissen megforgatott földbe nyomja botját. Szinte lóg a botján, egyetlen támaszán, mely görcsbe rándult testét tartja. 

Köpenye csuklyája hátraesik, és hosszú, acélszürke haja világos, sápadt arany színűvé fakul. Szeme a legmélyebb feketétől a legfényesebb smaragdzölddé válik. A fekete köpeny úgy tűnik, hogy átalakul, és az összefonódott levelek képei, melyek egykor a botot borították, a köpenyre kúszni látszanak. Borostyán levelek és magyal levelek csatlakoznak a nyír és a mogyoró rügyeihez és a zöld szőlő indáihoz. A köpeny felszívja a holdfény sápadt ezüstjét, és finoman emlékeztetni kezd a hattyú tollaira, melyek az ezüst és zöld árnyalataiban játszanak.


A ráncok kisimulnak az arcán és a kezén, a mellei naggyá és teltté válnak, ahogy háta kiegyenesedik. Erő áramlik testébe, átváltoztatva őt, ahogyan az ő végzete átalakítani a földet…

A bot elkezd ágakat és leveleket hajtani, a kökény édes illata tölti meg a levegőt. Az asszony felegyenesedik, és áll...- egy szép leány, többé nem banya - áll a fa és a csillogó kő előtt. 

Erősen és büszkén áll a kőkör közepén. Gyűjti az erejét és kezeit az ég felé emeli. A kövek a körben elkezdenek táncolni, kissé kiemelkedve a talajból, épp a talaj fölé. Egy mozdulattal elkezdi a köveket forgatni a saját tengelyük körül, ahogy azok elkezdenek a nap járása szerint mozogni körülötte. A kövek világítani kezdenek a szürke és az ezüst árnyalataiban, majd arannyá válnak. Ők már nem a föld kövei, hanem élő lángok... tüzek a föld katlanából, melyek az egek között forognak.

Ismét int a kezével, erre a lángok mérete csökkenni kezd, de nem az erejük. Közelebb húzza őket magához. A lángok a mélyek tüzéből táncoló, fénylő gyertyákká válnak, melyek pislákolnak az éjszakában. A lángok egyre közelebb és közelebb érnek hozzá, ahogy ő maga is elkezd forogni. A lángok vele mozognak, koronát formálva a feje fölött, megvilágítva aranyló haját.

A nő kering a kőkör körül, ugrálva a nagy lyukak fölött, melyek egykor a hatalmas köveket tartották. Forog és szökell, zöld szeme ragyog a boldogságtól.

Fokozatosan elkezd lassulni a tánc, a lángok koronája körülveszi a fejét. Lassan, spirálban érkezik a középpontba, pihenni a fa és a kőoszlop mellé.


A pilléren csordogáló víz időközben arany ragyogást vett fel. Keletre néz, és látja a hajnal első sugarait. Az ő munkája véget ért, készülődhet a tavasz az ébredésre. Elnyugszik, leül a fa és a kőoszlop közé, köpenye gomolyogva takarja be a lassanként ébredező földet. A hold az erdő vonala mögé süllyed és új nap virrad, virágok ígéretét hozza a szél. Egy halk, távoli hang hallatszik, mintha csak visszhang volna: "Térj vissza, térj vissza, visszatértél íme újra".

(Foxglove & Blayze)