A sárkányfaragás művészete - kínai mese

Zhu Ping elszegődött Zhili Yihez, a híres fafaragóhoz, hogy megtanulja, miként kell sárkányokat faragni. Három évig tanult, minden igyekezetét annak szentelte, hogy elsajátítsa mestere tudományát.

De soha életében nem találkozott sárkánnyal, hogy művészetét annak is bemutathassa.

Seolnal - A koreai holdújév

A Seolnal (설날) a holdújév első napja. Nagyon fontos ünnep, mivel a holdnaptár szerint ez az év kezdete. Éppen ezért ezen a napon vigyázni kell, mit és hogyan teszünk. Ilyenkor a koreai családok összegyűlnek, és közösen étkeznek és játszanak.

Ezen a napon korán reggel ételt és rizsbort készítenek, majd az ősök előtt szertartással tisztelegnek. A szertartás végeztével a fiatalabbak a legidősebb családtaggal kezdve meghajolnak az idősebbek előtt, és először köszöntik őket az újévben.

Az előző köszöntés végeztével tteokguk-ot (떡국 – olyan leves, mely tteok-ból, ragadós, formázott főtt rizsből készült) fogyasztanak reggelire, majd a családtagokkal együtt köszöntik a szomszédokat is. A köszöntést fogadó fél a köszöntő felnőttnek alkoholt, vagy ételt, a fiataloknak pedig édességet, vagy pénzt ad, s közben mindkét fél jókívánságait fejezi ki az újévre. Az újévkor kapott pénz, a finom ételek, s az ilyenkor hordott szép ruhák miatt a gyerekek különösen várják minden évben ezt az ünnepet. Gyakran játszanak hagyományos játékokat, mint a neolttwigi (널뛰기), a yutnori (윷놀이), vagy a sárkányeregetés. A neolttwigi-t, ezt a libikókához hasonló vidám és lendületes játékot főként nők játsszák.

Konfuciusz temploma

Kung Ce, más néven Konfuciusz a világ egyik legnagyobb filozófusa, a kínai konfucianizmus alapítója volt. Az ő emlékére készült templom, palotaegyüttes és annak sírtelepe Konfuciusz jelentős helyét tükrözi a kínai történelemben és a keleti kultúra vonatkozásában továbbá azt is, hogy a különböző kínai dinasztiák császárai nagyon tisztelték Konfuciuszt és tanait. 

Ezek a történelmi és építészeti értékek Konfuciusz szülővárosában, a kelet-kínai Shandong tartományban a mai Qufu városban találhatók. 

A Konfuciusz Templom Kína legnagyobb szentélye, ahol szertartásokat végeznek Konfuciusz emlékére. Az időszámítás előtti 478-ban, azaz Konfuciusz halála után két évvel a Luguo fejedelemség vezetője templommá alakíttatta át Konfuciusz lakóházát, ahol bemutatták Konfuciusznak életében használt ruháit, bútorait és más tárgyait, nem utolsósorban szellemi alkotásait és ahol minden évben megemlékezéseket tartanak. Annak idején alig három szobás kápolna volt ebben a templomban. Később az általa teremtett tanoból Kína hivatalos kultúrája, azaz a konfucianizmus lett. A különböző dinasztiák császárai szűntelenül bővítették a templomot, amelyből nagyméretű palotakomplexum lett. A 18. században a Qing-dinasztia idején Yong Zheng császár újból nagymértékben átépíttette a templomot, amely mindmáig épségben megmaradt. 

A Konfuciusz-templom észak-déli irányban több mint 1000 méter hosszú, területe közel 100 ezer négyzetméter. Közel 500 helyiség található a templomban. Ez a szentély a pekingi Téli Palota, azaz a császári palota után Kína második legnagyobb, legmonumentálisabb régi épületkomplexuma.

A Konfuciusz-templom a feudális hierarchiában a legmagasabb építészeti rendben, azaz a császári palota építészeti stílusában készült. Fő épületei mind az észak-déli irányú tengelyen fekszenek, járulékos épületei pedig teljes rendben szimmetrikusan a tengely két oldalán állnak egymás mellett. A templom kilenc téglalap alakú épületegyüttesből áll, amelyek szorosan egymás mellett helyezkednek el, közepükön egy-egy udvar található. A Dacheng pavilonja, a templom legimpozánsabb épülete kilenc helyiségből áll. A kilenc a legnagyobb számjegy, amelyet a régi Kínában csakis a császárok használhattak. Különösen az építőművészetben, a császárok kivételével másoknak tilos volt a kilenc számjegyet használni, különben halálbüntetés várt az elkövetőkre. De a Konfuciusz-templom kivétel.

A Dacheng pavilon a templom legnagyobb épülete, 30 méter magas, kelet-nyugati irányban több mint 50 méter széles, sárga színű majolika tetejű, igen monumentális, felveheti a versenyt a pekingi Császári Palota legfőbb épületével, a Taihe-pavilonnal. A pavilon előtt tíz kőoszlop áll, amelyek átmérője 1, magassága pedig 6 méter, és amelyeket különböző sárkány alakú mozaikokkal díszítettek. 

A Konfuciusz-templomban több mint 2000 feliratos kőtábla látható, köztük több mint 50 olyan, amelyeken a különböző dinasztiák császárai által saját kezűleg írt feliratok olvashatók.

A Konfuciusz-palota az utolsó két kínai dinasztia pekingi palotája után a második legnagyobb palota Kínában. A palota a 12. és a 13. században épült közel 50 ezer négyzetméter területen közel 500 helyiséggel. 

A sírtelepen csakis a Konfuciusz nemzetség sírjai találhatók. Ez a sírtelep rendelkezik a leghosszabb múlttal, hiszen több mint 2500 éves, és ez a legnagyobb nemzetségi temető a világon. Területe 2 négyzetkilométer. Összesen több mint 100 ezer sír található több mint sírkővel. 

A három történelmi emlék környékén több mint 17 ezer öreg fa él. 1994-ben az ENSZ UNESCO felvette ezt a három történelmi és építészeti emléket a világörökségek listájára.　　

A Mogau barlangegyüttes

Északnyugat-Kínában, Dunfang város külterületén találhatóak a világhírű Mogaoku templombarlangok. Itt őrzik a legértékesebb és legépebb buddhista történelmi értékeket a világon. 1987-ben az UNESCO felvette a világörökségek listájára a Mogaoku templombarlangokat. A világörökségeket elbíráló bizottság így értékelte ezt a kínai történelmi és kulturális értéket: A Mogaoku a szobrászatról és a freskókról híres a világon és a több mint ezeréves buddhista művészet páratlan értéke.

Az északnyugat-kínai Gansu tartományban Dungfang város környékén a Mingsha-hegy közel két kilométeres keleti szakadékában öt szinten számtalan barlangot vájtak. 

366-ban láttak hozzá a kivitelezéshez. Több dinasztián át a 7. évszázadban urakodott Tang-dinasztia idejéig már több mint ezer buddhista templombarlangot, illetve cellát hoztak létre. 

A barlangokban és a cellákban számos buddhaszobrot alkottak és számos falfestményt festettek. Ez a történelmi, kulturális tárház a Selyemút menté van, ezért összeköti a Keletet és a Nyugatot egymással az egyházi, a kulturális és a tudományos életben. A kínai és a külföldi művészet harmonikusan fonódik itt össze egymással. 

A történelem múlása és az emberi pusztítások ellenére több mint 500 barlang és cella maradt ránk. A bennük fennmaradt freskók területe körülbelül 50 ezer négyzetmétert tesz ki. Több mint 2 ezer, különböző alakú és viseletű szobor is van itt, amelyek a különböző dinasztiák jellegzetes művészeti stílusát tükrözik. A falfestmények színpompásak. Hosszúságuk közel 30 kilométer, egy monumentális gallériát alkothatnának. 

A festmények főleg a buddhista kulturából vették a témájukat. Ezek az alkotások Buddhát, a tanítványait, az égi isteneket ábrázolják. Ezen kívül a kínai, közép-ázsiai és indiai kiválóságokat is megörökítik. A festmények megjelenítik a különböző kínai nemzetiségek társadalmi rétegeinek egykori életét, népviseletét, az ókori kínai építőművészetet, zenei műfajokat, táncművészetet és akrobataművészetet. Az itt járó emberekben felidéződnek az ókori kínai-külföldi kapcsolatok emlékei. Sok nyugati tudós ?Fal-könyvtár"-ként emlegeti a dunfangki falfestményeket. 

Sajnos az újkorban a Mogaoku templombarlangok fájdalmas pusztításokon mentek keresztül. 

1900-ban a barlangoknál véletlenül felfedeztek egy 3 méter hosszú és széles tárolót, amelyben több mint 50 ezer szentkönyv-kötetet, dokumentumot, selyemcikket, festményt, buddhista tárgyat őriztek, amelyek Kína, közép-, és dél-ázsiai valamint európai országok történelmét, földrajzát, politikai, nemzetiségi, katonai, nyelvi, irodalmi, művészeti vallási, tudományos, és orvostudományi életét érintik. Ezért a tudósok az ókor és középkor enciklopédiájának tartják a Dunfangi templombarlangokat. A tároló felfedezése utáni alig 20 esztendőben mintegy 40 ezer szentkönyv-kötetet, festményt, szobrot és más értéket vittek el külföldre. Ma Nagy-Britanniában, Franciaországban, Oroszországban, Indiában, Németországban, Dániában, Svédországban, Dél-Koreában, Finnországban, az Egyesült Államokban és más külföldi országokban őríznek a Dunfangi templombarlangokból származó történelmi emlékeket. Ezeknek az emlékeknek a száma több mint kétharmada a tárolóban megtaláltaknak. 

A kínai kormány már eddig is nagy összeget fordított a műemlékek védelmére. A lelőhely közelében kiállítótermet hoztak létre. Emellett mintegy 200 millió jüant folyósít az úgynevezett digitális épület létrehozására, ahol majd a templombarlangok panorámáját lehet szimulálni.

A festői Huangshan

Kínában van egy szólás, így hangzik: "Miután megtekintettük Kína öt sajátos szépségű hegyét, már nem érdemes elmenni a többihez. Amennyiben valaki kirándul a Huangshan hegységbe, már nem érdemes elmenni az öt hegységbe." Ez azt mutatja, hogy milyen színpompás a Huangshan hegység az emberek szemében.  

A Huangshan hegység Kína középső-déli részében fekszik, mintegy 1200 négyzetkilométeren terül el. A magas csúcsok egymást fedik, mély völgyek darabolják fel a hegyláncokat. Felhős, ködös, párás szokott errefelé lenni az idő, és sok a csapadék. Mindez biztosítja a növény- és az állatvilág sokszínűségét a hegyvidéken. 
Itt, ebben a hegységben koncentrálódik szinte minden kínai neves hegység szépsége. A legjelentősebbek: a gyönyörű fenyőfaerdők, a csodálatosan szép sziklák, a felhőtenger és a természeti források. 

A hegységben a fák közül a fenyőfa a legjelentősebb. Egyedül a több mint 100 éves fenyőfák száma eléri a több tízezret. A különböző alakú fenyőfák csodálatos tájat varázsolnak a látogatók elé. A fenyőfák zömükben a sziklák réseiben vernek gyökereket és szépen terebélyesednek, ami életerősségüket mutatja. Egy különleges fenyőfa, a Jádeleány elnevezésű, magas hegycsúcson áll, egy terebélyes fenyőfa törzse egy kicsit előre néz, úgy, mint amikor egy ember üdvözli a vendégeit, ezért az emberek vendégfogadó fenyőfának nevezik ezt a fát, amely Huangshan hegység szimbóluma lett. 

A sziklák a Huangshan hegység második érdekessége. Számos meredek falú csúcs egészen a völgyek fenekéig ér. A látogatók tetszésük szerint ember- és állatfigurákat, növényeket, vagy más tárgyakat kézelhetnek bele a sziklákba. A másik két érdekesség a felhőtenger és a természeti források, amelyek a sajátos földrajzi fekvés és az éghajlat számlájára írhatók. 

Itt a természeti szépségeken túl számos történelmi kulturális érték is van. A hosszú történelem során számos irodalmár, festő és fotós érzett vonzódást a hegység iránt. Sokan és sokat írtak a hegységről, több mint 20 ezer vers maradt ránk a Huangshanról. Li Bai, Jia Dao, Fan Cheng-da, Shi Tao, Gong Zi-zhen és más neves költők mind ódákat írtak a Huangshan hegységről. Számtalan népmese is fűződik hozzá.

Kínában külön erről a hegységről elnevezett festészeti ág is kialakult. A történelem során sok festményt alkottak a hegység lenyűgöző tájairól. A mai fotóriporterek rendkívül imádják és alkotásaik kimerülhetetlen forrásának tekintik ezt a hegységet. A mesevilág szerint a kínai nemzet teremtője, Xuanyuan Huangdi itt gyakorolta és sajátította el az Isten tanait, s végül az Égbe emelkedett. Az emberek szívében mindmáig élnek mesék és mítoszok a hegységről, Xuanyuan Huangdiról, az istenről és a szentekről. A kínai eredeti vallás, a taoizmus igen népszerű ezen a hegyvidéken. 

Az UNESCO 1990-ben természeti és kulturális értékei miatt felvette Huangshan hegységet a világörökségek listájára. A zsüri okiratában így értékelte a hegységet: a Huangshan hegységnek nagy a hírneve a kínai irodalomban és művészetben. A hegység örökké vonzza és lenyűgözi a látogatókat, költőket, festőket és fotósokat. 

Kitora Kofun

A sír neve Kitora kofun (halomsír), Honshu szigetén, Asuka-mura mellett van. Előzetes régészeti felmérések után, 2001-ben tükörreflexes digitális kamerával már behatoltak a sírkamrába, de a tényleges feltárások csak 2004-ben kezdődtek meg. A sírt kifosztva találták, nagyon kevés melléklettel, de csodálatos freskók díszítették. A falakon megtaláljuk a kínai teremtésmítoszból átvett négy isten ábrázolását, pontosan ügyelve az égtáj szerinti elrendezésre, mint ahogy ez a kínai és koreai sírok esetében is tapasztalható.

Az északi oldalon megpillanthatjuk a fekete teknőst, Genbu-t és a belőle ágaskodó kigyókat. A déli oldalon van elhelyezve Suzaku, a vörös Fönix-madár, a keleti oldalon találtató (nagyon rossz állapotban) a kék sárkány, Seiryuu. A nyugati falra pedig Byakko-t, a fehér tigrist festették. A kínaiak szerint a négy isten az égbolt négy sarkát vigyázta, és ez csaknem teljes azonosságot mutat a zsidó-arab kultúra, pezsáktól átvett négy őrcsillagával. (Cor Leonis, Fomalhaut, Aldebaran és Antares)

A mennyezeti freskó egy csillagtérképet ábrázol, külön kiemelve az egyes csillagállásokat aranyozott jelzéssel és vékony cinóber vonallal. A Sarkcsillag körül több mint 1000 másik csillag (sok közülük a nyugati szemnek ismeretlen), az égi egyenlítő, az ekliptika és a Tejút is fel van tüntettve. A Nagy Göncöl rúdjának középső csillagát, a Mizar-t, kettős csillagként ábrázolja. A kutatók feltételezik, hogy a Mizar mögött látható Alcor-ról van szó, mert a kettő együtt egy optikai kettős csillagot alkot. A magnitúdót nem érzékeltetik, minden csillag egyforma nagyságú, és a holdházakhoz igazodik. Ez kínai mintára vall. Kínában a Hold mozgásának alapján követték az évszakok, így a napok, a hetek, a hónapok múlását is. A holdpálya ábrázolása ezért elég gyakori volt. Az égboltot huszonnyolc szeletre (holdházra) osztották. Ezt a huszonnyolc holdházat pedig négy nagy kvadránsba osztották be, tehát mindegyik negyedhez hét-hét csillagkép tartozott. A csillagképnek nevet adtak és kultikus erőt is társítottak hozzá. Egyes csillagcsoportok térben és kiterjedésben hibásan vannak ábrázolva. A Pleiadok ( Fiastyúk) például tizennyolc holdházon keresztül húzódik, de a Tavaszpont is helytelenül van megadva. Sok pontatlansággal készült, mégis igen figyelemre méltó, ha arra gondolunk, mennyire korai időkről beszélhetünk ebben az esetben.. A japán kutatók szerint az. i.e. 65. évi csillagállásokat ábrázolja hozzávetőlegesen, tehát egy sokkal régebbi csillagtérkép másolata.

A kutatók azt is megállapították, hogy a sírban talált festmények ugyanolyanok, mint amit a koreai Koguryo korszak barlangsírjaiban tártak fel néhány évtizeddel ezelőtt. A falfestményekből vett festékminták is azt támasztják alá, hogy a festékanyag szintén a koreai félszigetről származik. Úgy tűnik, a Kínában kialakult kulturális, vallási és ezoterikus elemek a kontinensről Koreán keresztül kerültek át Japánba, és a VII. század végén már gyökeret vertek vidéken is.

Japán elfogadta és beolvasztotta a kínai kultúra összes aspektusát, művészetét, írásbeliségét, jog és államrendszerét. Az indiai eredetű buddhizmus is a kínai kultúra elemeivel gazdagodva jutott el Japánba. i.sz. IV. századtól az úgynevezett Kofun-korszakban az előkelőket már díszes sírokba temették, melyek fölé dombot emeltek. A kínai mintára készült sírok építése a III. század végén Jamató vidékén kezdődött és fokozatosan terjedt át más vidékekre is.

A Yungang-i barlangtemplomok

Az V. század végén és a VI. században Kínában igen elterjedt a buddhizmus. Az államapparátusban és az átlagemberek közt egyaránt buddhaszobor-alkotási láz tört ki. A Yungangi barlangtemplomok is ebből a korból valók. A templomokban található szobrok az akkori kínai szobrászat legmagasabb színvonalat képviselik. A Kulturális Híradó mai számában ezekről a barlangtemplomokról szeretnénk tájékoztatni. 

A Yungangi barlangtemplomok az észak-kínai Shangxi tartományban Datong város környékén a Zhoushan hegy déli oldalán fekszenek. A barlangok kialakítása 453-től egészen a VI. század közepéig tartott. 

A barlangokat a hegyoldalon alakították ki mintegy egy kilométer hosszúságban kelet-nyugati irányban. 45 barlang maradt ránk, ezekben 252 cella található több mint 51 ezer szoborral. Az egész látvány rendkívül monumetális. 

A szobrok igen nagy értékeket képviselnek, ezért az emberek az ókori kínai szobrászat tárházaként emlegetik a Yungangi barlangtemplomokat. Három szakaszban vésték a szobrokat, ezért három stílust képviselnek az alkotások. Az első szakaszban alkotott szobrokat nagy természeti hűség jellemzi, az ország nyugati kisebbségeinek művészeti jellegzetességeivel. A középső szakaszban rendkívül finom, szép, színpompás mozaikokkal díszítették a szobrokat. A harmadik szakaszban szép, karcsú figurákat alkottak, amelyek az észak-kínai szobrászat tipikus képviselői. A barlangtemplomokban zenekar és a táncegyüttes, cirkusz és akrobataegyüttes előadásait is ábrázolják. A szobrok a buddhizmus elterjedését, az emberek munkáját és mindennapi életét tükrözik.

A három szakaszban készített alkotások megörökítették a buddhizmus Indiából és Közép-Ázsiából Kínába történt elterjedésének történetét és tükrözik a buddhizmus elkínaiasodását és fejlődését. A Yungangi buddhista szobrászat azt mutatja, hogy a buddhizmus már teljesen integrálódott a kínai környezetbe. Ezért az emberek a Yungangi buddhista szobrászatot a buddhizmus kínai térhódítása kiindulópontjának minősítik. Kínai császári palotaépítészeti mozaikok, díszítések is megtalálhatók a cellákban. Később az egész országban, mind a külső, mind a belső építkezéseknél egyaránt bevezették a kínai építőművészetet a buddhista templomok építésében. Ez azt mutatja, hogy a buddhista művészet már integrálódott a kínai művészetbe. 

A hatos számú barlangtemplom a legnagyobb méretű. A barlang előtt egy négyemeletes, faszerkezetű pavilon emelkedik. A barlang közepén egy 17 méter magas buddhaszobor áll, annyira hatalmas, hogy térdén 120 ember állhat, egy lábán pedig 12 személy. Érdekes, hogy a közelében, a 15-ös számú barlangban kis szobrok találhatók, kis helyen több mint 10 ezer szobor fér el, ezért a tízezer szobor termének nevezik ezt a barlangot. A legkisebb szobor alig néhány centiméter magas. 

A Yungangi barlangtemplomok a legrégebbi kínai szobrászat képviselik magas színvonalon. A több mint 50 ezer szobor között buddhaszobrok, buddha tanítványait, hívőit, isteneket, zenészeket, táncosokat, akrobata művészeket ábrázoló élethű szobrok is vannak. Vannak olyanok, amelyek mintha dobot vernének, harangot kongatnának, fuvoláznának, táncra perdülnének, zenélnek, énekelnének, vagy gitáron játszanának. 

2001-ben az ENSZ UNESCO szervezete a Yungangi barlangtemplomokat felvette a kulturális világörökségek listájára. Az UNESCO zsűrije értékelésében leszögezte: A Yungangi barlangtemplomok együttese a buddhista művészet egyik klasszikus remeke.