Codex Regius (A Király könyve) a verses Eddá-ról és a Flateyjarbok-ról
A kéziratot hadihajóknak kellett a térségen átszállítani, mivel a légi utazás túlságosan kockázatosnak látszott – ekkora értéket képviseltek a papírok. Nem meglepő módon ezek a pergamentekercsek képviselői azon kevés fennmaradt írásos emlékeknek, melyek Észak-Európa bennszülött múltjáról szólnak.
Ahogy kinyitjuk ezeket az iratokat az északi mitológia szívét találjuk meg azonnal, egy szimbólumot, amely a tűzzel egyidős: a Világfát, az Yggdrasil-t.
„Tudok egy kőrist,
neve Yggdraszill,
szép szál fehér fa,
nedvesség fürdeti.
Harmatot hullat
völgy-ölekbe:
örökzölden Urd
forrása felett áll”
(A Völva jövendölése)
Az Yggdrasil egyik legkielégítőbb fordítása az 'Odin lova'. Ygg Odin egy másik neve, és a 'drasill' pedig lovat jelent. Mindazonáltal a 'drasill' jelenthet vándor-t, vagy úttörő-t is. Néhány tudós emiatt vitatkozik, szerintük a név 'Odinvándor'-t jelent. A kézirat egyes részein úgy tűnik, mintha az Yggdrasil és Odin egy és ugyanaz lenne.
Amikor Odin a fán lógott, lándzsájával odaszögezve, az alábbi szavakat ejtette ki: „feláldoztam magam magamnak”. Ez a szakasz leírást ad számunkra az egységről, amely az Istenek feje és a Fa között fennáll a mítoszokban. Ezt a kapcsolatot hangsúlyozandó, találhatunk egy óangol szót, a a 'treow'-t, amely egyaránt jelent fát és igazságot is.
Etimologikusan tehát, az igazság és a fa egyazon tőről fakadnak. Mindezek után, az északi teremtésmítoszban a férfiak és a nők a fáktól erednek. Mindannyian a Kőrisfa és a Szilfa fiai és leányai vagyunk: az első férfit Ask-nak hívták és a Kőrisfától született (Ash), és az első nőt Emblának hívták és a Szilfától (Elm) született. Az őáltaluk biztosított oxigén teremti meg az élet elsődleges feltételét a földön. A Kőris és a Szilfa az Yggdrasil makkjaiból hajtottak ki, ilyen módon minden emberi lény az Yggdrasil gyümölcsének utódja, akiket aztán egy gólyapár szállít leendő édesanyjukhoz. A skandináv folklór szerint a gyermekek a fenyők törzsében lévő csomók lyukain keresztül születnek, ami ugyanazon mítosz másik verziója.
Odin megteremti Ask-t és Embla-t. Kiadva: Gjellerup, Karl (1895). ‘Den ældre Eddas Gudesange’ (Wikimedia Commons)
Artur Lundkvist a svéd irodalom egyik legnagyobb fa-tisztelője. Egy, a fákról és erdőkről írt elmélkedésében ezt írja:
„... minden emberben van egy fa, és minden fában van egy ember. Érzem ezt, ahogyan a fa ámul az emberben, és az emberi lényt, a fába zárva... Szerenádozok az erdőknek. Az fák tengere a második legnagyobb tenger a földön, olyan tenger, amelyben az emberiség bolyong. Az erdők csendben dolgoznak, elvégezve a természet fenséges munkáját; dolgoznak a széllel, tisztítják a levegőt, enyhítik a klímát, formálják a talajt, megőrzik a lényeges dolgokat, anélkül hogy kimerítenék azt.”
Az emberek a tanyájuk közepén egy Yggdrasil-t megszemélyesítő fát ültettek, amit a 'törődő fának' vagy 'őrző fának' neveztek. Ez az Yggdrasil kicsinyített verziója volt, és az udvar, tanya látványos jelképe. Az őrfa fizikai kifejezése volt a körülöttünk lévő világgal kialakított kölcsönös függőségi viszonynak. Lelke volt, amely követte az árnyékában és védelmében felnövekvőket. A fa minél több nemzedék felnövekvésének volt tanúja, ez a kapcsolat annál erősebb lett a fa és a család között, és nagyon bizalmassá vált a vérvonalon belül. Sok ilyen őrző fa még mindig látható Skandináviában. Én személy szerint vitatkoznék azzal a feltevéssel, hogy innen ered a karácsonyfa-állítás szokása. A Világfát tudatlanul visszük minden téli napfordulókor az otthonainkba.
Az Yggdrasil a prózai Eddában, 1847. Oluf Olufsen Bagge festménye
(Wikimedia Commons)
Szintén tudomást szereztünk ezekből az iratokból arról, hogy a Világfa nem egy transzcendens lény időtől és tértől függetlenül, inkább egy élő, organikus, törékeny de mégis erős, és köti a múlt, jelen és jövő három dimenziója. Az Yggdrasil törékenysége mindig is az istenek figyelmének a középpontjában állt. Egy sárkány rágja folyamatosan a gyökerét 'the Bane Biter' (Nidhogg sárkány – a ford.), de vannak más állatok is, amelyek támadják a fát, négy szarvas táplálkozik az ágaiból, a nevük Dain, Dvalin, Duneyr és Duratro. Dain-t és Dvalin-t úgy írják le, 'mintha halottak lennének' vagy 'közömbösen, ködben élnek'. Két állat áll a Valhalla (az istenek csarnoka) tetején: Heidrun, a kecske és Eiktyrner, a szarvas, ők a fa lombját legelik, de ők ajándékokat adnak cserébe a Fának. A kecske mézsört ajánl fel, a szarvas pedig vizet folyat az agancsán keresztül a gyökerekhez. Mindkettejükről azt mondják, hogy harmóniában élnek a fával.
Az Yggdrasil négy szarvasa. 17. századi Izlandi kéziratból
(Wikimedia Commons)
A három bölcs öreg nő, akiket Nornák néven ismerünk, védelmezik és őrködnek az Yggdrasil felett. A három Norna egy szövőszéken sző, ami magát az időt jelképezi. Urd (múlt), Verdandi (jelen) és Skuld (jövő) a nevük. Minden reggel édes, csillogó harmat száll alá az Yggdrasil leveleiről és megtölti alant a völgyet, ez a harmat valójában a tegnap emlékeiből áll. Mielőtt a Nap felszárítaná a harmatot, Urd összegyűjti ezt az emlék-vizet, és a kútjába önti: az Emlékek Kútjába. A kútvíz neve Aurr. Urd kútjának közepén két szent hattyú úszik, melyek hosszú nyaka szívet formál, ahogy egymás felé fordulnak, Freya termékenységszimbólumát (a szerelem és termékenység istennője). Ebből a szent kútból száll fel a szerelem. Ha a múltat kidobnánk, az emlékeket elfelejtenénk, a gyökerek elszáradnának. Verdandi, aki a jelent szimbolizálja, vigyázza a virágokat a virágzás ideje alatt, míg a szólás szerint az élet ölt testet. Skuld segít a virágoknak, hogy a jövő ígéretét hordozzák, hogy megtermékenyülhessenek. Furcsa módon a 'Skuld' név adósságot jelent, mintha a jövő valamivel tartozna a múlt munkájáért cserébe.
A három Norna, Urðr, Verðandi, és Skuld a világfa alatt. Wägner, Wilhelm. 1882. ‘Nordisch-germanische Götter und Helden’. (Wikimedia Commons)
A Világfa kapcsolódik a saját teremtésünkhöz, fennmaradásunkhoz és pusztulásunkhoz. Arra tanít minket, hogy a fák részét képezik a világ sorsának. Rajtunk múlik, hogy törődünk-e a jövőnkkel, hogy emlékszünk-e arra, amit elvesztettünk, és hogy ünnepeljük-e a virágba boruló világot, a jelen pillanatot, miközben az elképzelt jövő felé nyújtózunk.
A fordítás az alábbi linken található cikkről készült (Eredeti cím: The Norse Legend of the World Tree - Yggdrasil, szerző: Andreas Kornevall)
http://www.ancient-origins.net/myths-legends-europe/norse-legend-world-tree-yggdrasil-002680
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése