Luperkália ünnepe

Lupercalia ünnepét, a régi római fesztivált évente február 13 és 15 között rendezték meg a Luperci-nek nevezett papok felügyelete alatt. A fesztivál eredete bizonytalan, bár a neve alapján (mely a "lupus", farkas szóból ered, összefüggéseket sugallnak olyan istenségekkel, akik a farkasok falkáit védelmezték, valamint a legenda-beli anyafarkassal, aki Romulust és Remust táplálta.
Mint termékenységi rítust, a fesztivált szintén kapcsolatba hozzák Faunussal, az istenséggel.

Minden ünnep áldozattal kezdődött az istenek számára, melyet a papok mutattak be. Ez általában egy fiatal kutya vagy kecske volt. Két nemes születésű fiatalt a Lupercihez kísértek, ahol megérintették a homlokukat a véres késsel, majd a papok rögtön letörölték a nyomokat tejbe mártott kecskebőrrel. Ezek után a fiataloknak hangos nevetésben kellett kitörniük. (Ez valószínűleg eredetileg a pásztorok megtisztítása volt.)

Ezek után, a rituális lakoma végeztével, az általuk megáldott kecskebőrt darabokra vágták. Egy részével testüket fedték be (így félig meztelenek, félig kecskebőrrel borítottak voltak), más részét vékony csíkokra vágták, és korbácsot állítottak össze belőle.

Ezután a város utcáin szaladva minden szembejövőt megérintettek vagy megütöttek a korbáccsal, leggyakrabban nőket, akik gyakran önként kerültek az útjukba. A rítustól termékenységet és könnyű szülést reméltek.

Az katolikus egyház a Valentin-napot a Lupperkália idére az 5. század végén tette, I. Geláz pápa hirdette ki. A XIV. század végén Geoffrey Chaucer verse, a Madarak parlamentje című költeménye kapcsán vált népszerűvé, a költemény arról szól, hogy hogyan gyülekeznek a madarak Triász, a termékenység istennője köré ezen a napon, hogy mindegyikük társra találjon.