Az északi oldalon megpillanthatjuk a fekete teknőst, Genbu-t és a belőle ágaskodó kigyókat. A déli oldalon van elhelyezve Suzaku, a vörös Fönix-madár, a keleti oldalon találtató (nagyon rossz állapotban) a kék sárkány, Seiryuu. A nyugati falra pedig Byakko-t, a fehér tigrist festették. A kínaiak szerint a négy isten az égbolt négy sarkát vigyázta, és ez csaknem teljes azonosságot mutat a zsidó-arab kultúra, pezsáktól átvett négy őrcsillagával. (Cor Leonis, Fomalhaut, Aldebaran és Antares)
A mennyezeti freskó egy csillagtérképet ábrázol, külön kiemelve az egyes csillagállásokat aranyozott jelzéssel és vékony cinóber vonallal. A Sarkcsillag körül több mint 1000 másik csillag (sok közülük a nyugati szemnek ismeretlen), az égi egyenlítő, az ekliptika és a Tejút is fel van tüntettve. A Nagy Göncöl rúdjának középső csillagát, a Mizar-t, kettős csillagként ábrázolja. A kutatók feltételezik, hogy a Mizar mögött látható Alcor-ról van szó, mert a kettő együtt egy optikai kettős csillagot alkot. A magnitúdót nem érzékeltetik, minden csillag egyforma nagyságú, és a holdházakhoz igazodik. Ez kínai mintára vall. Kínában a Hold mozgásának alapján követték az évszakok, így a napok, a hetek, a hónapok múlását is. A holdpálya ábrázolása ezért elég gyakori volt. Az égboltot huszonnyolc szeletre (holdházra) osztották. Ezt a huszonnyolc holdházat pedig négy nagy kvadránsba osztották be, tehát mindegyik negyedhez hét-hét csillagkép tartozott. A csillagképnek nevet adtak és kultikus erőt is társítottak hozzá. Egyes csillagcsoportok térben és kiterjedésben hibásan vannak ábrázolva. A Pleiadok ( Fiastyúk) például tizennyolc holdházon keresztül húzódik, de a Tavaszpont is helytelenül van megadva. Sok pontatlansággal készült, mégis igen figyelemre méltó, ha arra gondolunk, mennyire korai időkről beszélhetünk ebben az esetben.. A japán kutatók szerint az. i.e. 65. évi csillagállásokat ábrázolja hozzávetőlegesen, tehát egy sokkal régebbi csillagtérkép másolata.
A kutatók azt is megállapították, hogy a sírban talált festmények ugyanolyanok, mint amit a koreai Koguryo korszak barlangsírjaiban tártak fel néhány évtizeddel ezelőtt. A falfestményekből vett festékminták is azt támasztják alá, hogy a festékanyag szintén a koreai félszigetről származik. Úgy tűnik, a Kínában kialakult kulturális, vallási és ezoterikus elemek a kontinensről Koreán keresztül kerültek át Japánba, és a VII. század végén már gyökeret vertek vidéken is.
Japán elfogadta és beolvasztotta a kínai kultúra összes aspektusát, művészetét, írásbeliségét, jog és államrendszerét. Az indiai eredetű buddhizmus is a kínai kultúra elemeivel gazdagodva jutott el Japánba. i.sz. IV. századtól az úgynevezett Kofun-korszakban az előkelőket már díszes sírokba temették, melyek fölé dombot emeltek. A kínai mintára készült sírok építése a III. század végén Jamató vidékén kezdődött és fokozatosan terjedt át más vidékekre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése