Mai ás holnapi programajánlat Szeged környékén élőknek: II. Szegedi Ásványbörze & Vortexpo Egészség és Életmód Fesztivál
Helyszín: Szent-Györgyi Albert Agóra (6722. Szeged, Kálvária sgt 23.)
Időpont: 2015.11.07 - 2015.11.08
Nyitvatartás: szombaton 10-18 óráig, vasárnap 9-18 óráig.
A rendezvény lehetőséget ad, hogy a szegedi illetve az országos ásvány-, drágakövekből készült ékszerek, ezotéria, természetgyógyászat és ökotermékek-technológiák képviselői, terápiás kezelések, alternatív gyógymódok, szolgáltatások, termékek, bemutatók, előadások formájában ismertessék látogatóinkat, ezzel teret adni a pozitív gondolkodásnak, tudatos életmódnak és az önmegvalósításnak.
Jógabemutató, étel kóstoltató, tánciskolák bemutatója, Tai Chi Chuan bemutató.
2015. november 7., szombat
Kispesti ásvány- és ékszerbörze
Mai programajánló: Kispesti ásvány- és ékszerbörze
Helyszín: Kispesti Munkásotthon Mûvelõdési Ház, 1191 Budapest, Teleki u. 50.
Időpont: 2015.11.07
Helyszín: Kispesti Munkásotthon Mûvelõdési Ház, 1191 Budapest, Teleki u. 50.
Időpont: 2015.11.07
2015. november 6., péntek
Lélekfogók
Az
alaszkai indiánok körében volt használatos az úgynevezett
„lélekfogó”. Ezek a népek úgy gondolták, a lélek gyakorta
hagyja el a testet, akár természetes módon is, például alvás
közben, ilyenkor azonban a test fokozottan ki van téve a betegséget
hozó rossz szellemeknek, ezért a sámán fontos feladata, hogy
„elkapja” a lelket ennek a különleges eszköznek a
segítségével, és visszaterelje a testbe.
A lélekfogó általában
üreges csontdarab, mindkét végén nyitott, sokszor készült medve
lábszárcsontjából, melyet gondosan megfaragtak, úgy, hogy tátott
szájú állatfélére emlékeztessen. A „szájba” sokszor még
kaliforniai kagylóból kirakott „fogsor” is került. A sámán a
gyógyítás közben a nyakába akasztva hordja a lélekfogót, és
transzállapotban a szellemvilágba utazik, hogy megtalálja és
elfogja vele az elkódorgott lelket, majd ugyanezen eszköz
segítségével „visszafújja” a testbe, általában a szájon
keresztül. Közben énekével megerősíti a lelket.
2015. november 5., csütörtök
A Kuszti-rituálé (Zoroasztriánus szöveg alapján)
A Nirang Kuszti avagy "9v-formula" egy olyan vallási rítus, melyet a párszi férfi vagy nő minden alkalommal bemutat, mikor kezet most, akár tisztítás céljából, akár ima előtti megtisztulásként teszi azt. A Kuszti, avagy a szent öv egy fűzőzsinór méretű darab, mely elég hosszú ahhoz, hogy lazán háromször körbe lehessen tekerni a csípő körül, majd kétszer megkötni dupla csomóval, s rövid végei lelógjanak. Hetvenkét nagyon finom, fehér gyapjúfonálból áll.
A ceremoniális mosdás során leveszik a Kusztit, s viselője a Nappal szembe fordul, vagy pedig lámpa felé; éjjel pedig a Hold felé. Ha egyáltalán nincs semmilyen fényforrás, akkor dél felé kell fordulnia, csakúgy délben is, még akkor is, ha a Nap kicsit észak felé esik. A Kusztit félbehajtja, és az így keletkezett hurkot jobb kezébe veszi, hüvelykujját a hurokba fűzve. Bal kezével összefogja a két kötészárat, s annak végei lazán lelógnak.
Imígyen megfogva a Kusztit elmondja a következő imát, miközben meghajol és a kötél víszszintes végét a homlokához emeli Ohrmazd nevénél. Amikor pedig Ahriman neve kerül elő, akkor leengedi a kötelet és bal felé megrántja, maid minden "gonosz" névnél megismétli ezt (ezek +-el vannak jelölve):
hôrmezd* i hvadâe, âharman** awâdishâhã dûr awâzh dâshtâr zat shkasta bât. âharman** dêwã+ drûzhã+ jâdvã+ darvañdã+ kîkã+ karafã+ sâstârã+ gunâhkârã+ âshmôgã+ darvañdã+ dushmanã+ faryã+ zat shkasta bât. dushpâdishâhã+ awâdishâhã bât, dushmanã+ stuh bât, dushmanã+ awâdishâhã bât.
(Ohrmazd az Úr! Ahrimánt béklyóban tartja, ő tartja vissza. Legyen Ahriman leigázva és legyőzetve, dévákkal és druzokkal, varázslókkal és bűnösökkel, kajagokkal és karbokkal, zsarnokokkal, rosszakarókkal és eretnekekkel, ellenségekkel és boszorkányokkal! Legyenek mind leigázva és legyőzetve! Ne létezzenek a gonosz uralkodók, (vagy) legyenek távol innen! Győzessenek le az ellenségek! Ne létezzenek az ellenségek, (vagy) legyenek távol innen!)
Előrehajolva, vízszintesen tartva a kétrét hajtott Kusztit, folytatja:
hôrmezd i hvadâe, ezh hamâ gunâh patit pashêmãnôm, ezh haravistîn dushmat duzhûxt duzhvaresht men pa gêthî minît vaem guft vaem kard vaem jast vaem bun bût estet
(Ó, Ohrmazd, Úr! Vezekelek minden bűnért és elhatárolom magam tőlük, minden rossz gondolattól, rossz szótól és rossz cselekedettől, melyet gondoltam, mondottam vagy tettem a világban, vagy mely általam történt, vagy belőlem származott.)
Majd a Kusztit kiegyeníti, két kézzel tartja a kötél közepénél fogva, a két végét pedig összehajtogatja, hogy ne érje a földet, és folytatja:
ezh ã gunâhihâ manishnî gaweshnî kunishnî tanî rvãnî gêthî mainyuãnî ôxe awaxsh pashêmã pa se gaweshnî pa patit hôm!
(Ezen gondolati, kimondott vagy megcselekedett, testi vagy lelki, világi vagy spirituális bűnökért, Ó Ohrmazd! Vezekelek, megtagadom őket. Három szóval elhatárolom magam tőlük.)
Az Aveszta részleteivel folytatja:
xshnaothrâ ahurahe mazdå (Megelégedéssel Ahura Mazdáért).
Meghajol és homlokához emeli a Kusztit.
tarôidîti angrahe mainyêush, (Megvetéssel Angra Mainyuért)
Balra rántja a Kusztit, de nem változtatja meg fogását rajta.
haithyâvarshtãm hyat vasnâ ferashôtemem. staomi ashem,
ashem vohû
(A legcsodálatosabb igaz elérése, kívánság szerint. Dicsőítem Ashát! Ashem Vohu.)
A Kuszti közepét a csípőhőz erősíti az első szónál (Ashem=igazságosság), majd kétszer keresztültekeri a mondat második felénél, a kezek hátul kereszteződnek a végek cserélésére, majd ismét elöl megfogja, s ezután a következő Aveszta formula következik:
Az első szavaknál a Kuszti előre csüngő, hosszú végeit lazán megtekeri a csípő körül jobb kézzel, majd összeteszi kezeit, és Ahura Mazdára gondol, a teremtés egyedüli urára. Közben folyamatosan tekeri a kötelet, mely egyre rövidebb lesz.
Megismétli az előbbi formulát többször is, közben a kötelet nagyon pontosan megadott mozdulatok szerint kell ide-oda tekergetnie és így rákötnie a megfelelő csomókat.
Zárásképp ismét meghajol, miközben mindkét kezével a Kuszti első csomóját tartja, és a következőeket mondja:
Ezután ismét megismétli az Aveszta fentebbi részletét, közben többször meghajol, így ér véget a rítus.
Majd a Kusztit kiegyeníti, két kézzel tartja a kötél közepénél fogva, a két végét pedig összehajtogatja, hogy ne érje a földet, és folytatja:
ezh ã gunâhihâ manishnî gaweshnî kunishnî tanî rvãnî gêthî mainyuãnî ôxe awaxsh pashêmã pa se gaweshnî pa patit hôm!
(Ezen gondolati, kimondott vagy megcselekedett, testi vagy lelki, világi vagy spirituális bűnökért, Ó Ohrmazd! Vezekelek, megtagadom őket. Három szóval elhatárolom magam tőlük.)
Az Aveszta részleteivel folytatja:
xshnaothrâ ahurahe mazdå (Megelégedéssel Ahura Mazdáért).
Meghajol és homlokához emeli a Kusztit.
tarôidîti angrahe mainyêush, (Megvetéssel Angra Mainyuért)
Balra rántja a Kusztit, de nem változtatja meg fogását rajta.
haithyâvarshtãm hyat vasnâ ferashôtemem. staomi ashem,
ashem vohû
(A legcsodálatosabb igaz elérése, kívánság szerint. Dicsőítem Ashát! Ashem Vohu.)
A Kuszti közepét a csípőhőz erősíti az első szónál (Ashem=igazságosság), majd kétszer keresztültekeri a mondat második felénél, a kezek hátul kereszteződnek a végek cserélésére, majd ismét elöl megfogja, s ezután a következő Aveszta formula következik:
ýathâ ahû vairyô(Mint ahogy a védelmező szellem kiválasztatik, úgy a földi mester is, az igazságosság nevébe, hogy az élet cselekedetei során a jó gondolatok adományozója legyen Mazda felé, és az Úr birodalma, ki a szegények oltalmazója.)
athâ ratush ashâtcît hacâ
vanghêush dazdâ mananghô
shyaothananãm* anghêush mazdâi
xshathremcâ ahurâi â
ýim drigubyô dadat vâstârem!!
Az első szavaknál a Kuszti előre csüngő, hosszú végeit lazán megtekeri a csípő körül jobb kézzel, majd összeteszi kezeit, és Ahura Mazdára gondol, a teremtés egyedüli urára. Közben folyamatosan tekeri a kötelet, mely egyre rövidebb lesz.
Megismétli az előbbi formulát többször is, közben a kötelet nagyon pontosan megadott mozdulatok szerint kell ide-oda tekergetnie és így rákötnie a megfelelő csomókat.
Zárásképp ismét meghajol, miközben mindkét kezével a Kuszti első csomóját tartja, és a következőeket mondja:
jasa-mê avanghe mazda.(Jöjj segedelmemre, Ó Mazda. Mazda-hívőnek vallom magam, zoroasztriánusnak, megesküdtem rá és gyakoroltam vallásom. A jól meggondolt gondolatnak szentelem magam, a jól kimondott szónak szentelem magam, a jól megtett cselekedettnek szentelem magam. Mazda vallásának szentelem magam, mely eltéríti a támadást és letéteti a fegyvereket; mely fenntartja a khvaetvadathát, mely birtokolja Ashát, mely minden más létező vagy létezni fogó vallások közül a legnagyobb, a legjobb és a leggyönyörűségesebb, Ahura vallása, Zoroasztriánus. Minden jót Ahura Mazdának tulajdonítok. Ez Mazda vallásának krédója.)
mazdayasnô ahmî mazdayasnô zarathushtrish fravarânê âstûtascâ fravaretascâ, âstuyê humatem manô âstuyê hûxtem vacô âstuyê hvarshtem shyaothanem. âstuyê daênãm [vanguhîm] mâzdayasnîm fraspâyaoxedhrãm nidhâsnaithishem hvaêtvadathãm ashaonîm ýâ hâitinãmcâ bûshyeiñtinãmcâ mazishtâcâ vahishtâcâ sraêshtâcâ ýâ âhûirish zarathushtrish, ahurâi mazdâi vîspâ vohû cinahmî. aêshâ astî daênayå mâzdayasnôish âstûitish!!
Ezután ismét megismétli az Aveszta fentebbi részletét, közben többször meghajol, így ér véget a rítus.
2015. november 4., szerda
Ötezer év után nemet váltott Anglia legöregebb tiszafája
Néhány évezrednyi, hímneműként eltöltött idő után Anglia legöregebb tiszafája úgy döntött, nemet vált. A skóciai Fortingall-ban található fa legfelső ágai bogyókat kezdtek hozni.
A fa korát 1500 és 3000 év közé becsülik, de néhányan úgy vélik, akár ötezer éves is lehet. Mindeddig polleneket termelt - ékes bizonyítékaként arra, hogy hímnemű. De idén ősszel az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert egyik botanikusa felfedezett néhány fényes, vörös bogyót az egyik legfelső ágon. Meglepő módon úgy tűnik, mintha a fa nemet váltana.
"Nagy meglepetés volt nekem, hogy három érett, vörös bogyót találtam a Fortingall-fán, miközben a fa többi része még világosan hímnemű jelleget mutat"- írja Max Coleman a blogjában. "Akármilyen különösnek látszik, a tiszafákat már megfigyelték, hogy képesek nemet váltani."
Coleman hozzátette: "Normális esetben a változás általában a korona egy részét érinti, nem pedig a fa teljes egésze vált nemet. A Foringall tiszafa esetében úgy tűnik, a felső korona egy ága váltott nemet, és viselkedik most nőneműként."
A híres fa, melynek törzse 52 láb magas, egy ősi temetőben található, Pertshire megye egy kis falujában. Kőfallal vették körbe védelmül, körülötte jelentős archeológiai színhelyek találhatóak. A közelben terül el Carn na Marbh, mely egy bronz-kori temetkezési hely, a helyi skótok még a 14. században is használták a járványok áldozatainak temetési helyéül. Fortingall a vaskor egyik központi, kultúrális helye volt, melynek a fa volt a középpontja.
A helyi legenda úgy tartja, Pilátus is e fa árnyékában született.
A Botanikus Kert dolgozói számos magot gyűjtöttek róla, melyeket sövényként ültettek el, hogy megőrizzék ezt a fajt.
A különös tényt, miszerint a tiszafa képes a nemváltásra, egyébként Magyar Linda botanikus barátnőm is megerősítette, akinek tudásában 100%-ig megbízom, köszönet érte!
Kristálykoponyák
A kristálykoponyák kvarc vagy egyéb kristályból kifaragott szobrok, melyek emberi koponyát formáznak. Koruk változó, a legősibbek mintegy kétezer éve készültek, az újabbak 100 éve, és napjainkban is állítanak elő ilyeneket. A kristálykoponyák rendeltetése nem ismert, számos feltételezés él velük kapcsolatban. Vallási rítusok, varázslatok és egyéb szertartások kellékeinek tartják őket, sokan a földönkívüliekkel is összefüggésbe hozzák létezésüket.
Egy ősi indián legenda szerint a Földön 13 átlagos emberi méretű koponya létezik, a koponyák beszélni tudnak, fontos információkat tartalmaznak az emberiség eredetéről és a világegyetem rejtélyeiről. Ez a tudás azonban csak akkor válik majd hozzáférhetővé és az emberiség közkincsévé, ha mindegyik előkerül, egybegyűjtik őket, és az emberiség elér egy bizonyos fejlettségi fokot.
A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben egy ősi maja város, Lubantuum feltárásakor talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára.
A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál. Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennõjének koponyája, egy õsi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik. A koponyák misztériumához az is hozzátartozik, hogy még mindig csak találgatásokkal élnek arra nézve, vajon mivel csiszolhatták őket. Az mindenesetre bizonyos, hogy ha kézi csiszolással készültek volna, akkor még a kisebbek esetében is akár 3-400 évet is igénybe vett volna készítésük...
Kristálykoponyák és valóság
Az az igazság, hogy egyetlen kristálykoponya sem ellenőrzött, tudósok által végzett ásatáson került elő, és ez a későbbiekben nagyon megnehezítette a kutatók munkáját. Még a British Museumban őrzött koponyáról (lásd a képen balra) is csak annyit tudni, hogy a Tiffanyi’snél vették 1898-ban, azt azonban, hogy hogyan került oda, senki nem tudja. Ãllítólag spanyolok vitték be Angliába, és a tudósok kitartanak az azték eredet mellett, de erre nincs bizonyítékuk.
A koponyák korát sajnos lehetetlen meghatározni, mert bár ha a kristályt összetörik, akkor annak keletkezési idejét nagyjából meg lehet állapítani a belsejében található kristályvízből, de az semmilyen módszerrel nem mutatható ki, hogy a kifaragásuk mikor történt. Annyi bizonyos, hogy a 18. századtól kezdve kezdtek feltünedezni.
Alapanyaguk – bár kvarckristályból készültek – sem egyforma. Színük az enyhén narancssárgától a víztisztáig terjed, természetesen a kristály jellegéből eredő zárványok, apró buborékok mindegyikben megfigyelhetők, de létezik ametisztből faragott koponya is. A méretük a pár centis daraboktól az életnagyságig terjed. Megmunkálásuk változó képet mutat, például a British Museumban őrzött koponya közel életnagyságú, szépen kidolgozott darab, míg van olyan apró koponya, melyen szinte csak stilizáltan lehetett ábrázolni az emberi vonásokat.
Egy ősi indián legenda szerint a Földön 13 átlagos emberi méretű koponya létezik, a koponyák beszélni tudnak, fontos információkat tartalmaznak az emberiség eredetéről és a világegyetem rejtélyeiről. Ez a tudás azonban csak akkor válik majd hozzáférhetővé és az emberiség közkincsévé, ha mindegyik előkerül, egybegyűjtik őket, és az emberiség elér egy bizonyos fejlettségi fokot.
A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben egy ősi maja város, Lubantuum feltárásakor talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára.
A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál. Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennõjének koponyája, egy õsi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik. A koponyák misztériumához az is hozzátartozik, hogy még mindig csak találgatásokkal élnek arra nézve, vajon mivel csiszolhatták őket. Az mindenesetre bizonyos, hogy ha kézi csiszolással készültek volna, akkor még a kisebbek esetében is akár 3-400 évet is igénybe vett volna készítésük...
Kristálykoponyák és valóság
Az az igazság, hogy egyetlen kristálykoponya sem ellenőrzött, tudósok által végzett ásatáson került elő, és ez a későbbiekben nagyon megnehezítette a kutatók munkáját. Még a British Museumban őrzött koponyáról (lásd a képen balra) is csak annyit tudni, hogy a Tiffanyi’snél vették 1898-ban, azt azonban, hogy hogyan került oda, senki nem tudja. Ãllítólag spanyolok vitték be Angliába, és a tudósok kitartanak az azték eredet mellett, de erre nincs bizonyítékuk.
A koponyák korát sajnos lehetetlen meghatározni, mert bár ha a kristályt összetörik, akkor annak keletkezési idejét nagyjából meg lehet állapítani a belsejében található kristályvízből, de az semmilyen módszerrel nem mutatható ki, hogy a kifaragásuk mikor történt. Annyi bizonyos, hogy a 18. századtól kezdve kezdtek feltünedezni.
Alapanyaguk – bár kvarckristályból készültek – sem egyforma. Színük az enyhén narancssárgától a víztisztáig terjed, természetesen a kristály jellegéből eredő zárványok, apró buborékok mindegyikben megfigyelhetők, de létezik ametisztből faragott koponya is. A méretük a pár centis daraboktól az életnagyságig terjed. Megmunkálásuk változó képet mutat, például a British Museumban őrzött koponya közel életnagyságú, szépen kidolgozott darab, míg van olyan apró koponya, melyen szinte csak stilizáltan lehetett ábrázolni az emberi vonásokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






