2015. november 4., szerda

Kristálykoponyák

A kristálykoponyák kvarc vagy egyéb kristályból kifaragott szobrok, melyek emberi koponyát formáznak. Koruk változó, a legősibbek mintegy kétezer éve készültek, az újabbak 100 éve, és napjainkban is állítanak elő ilyeneket. A kristálykoponyák rendeltetése nem ismert, számos feltételezés él velük kapcsolatban. Vallási rítusok, varázslatok és egyéb szertartások kellékeinek tartják őket, sokan a földönkívüliekkel is összefüggésbe hozzák létezésüket.

Egy ősi indián legenda szerint a Földön 13 átlagos emberi méretű koponya létezik, a koponyák beszélni tudnak, fontos információkat tartalmaznak az emberiség eredetéről és a világegyetem rejtélyeiről. Ez a tudás azonban csak akkor válik majd hozzáférhetővé és az emberiség közkincsévé, ha mindegyik előkerül, egybegyűjtik őket, és az emberiség elér egy bizonyos fejlettségi fokot.

A leghíresebb kristálykoponya az 1924-ben egy ősi maja város, Lubantuum feltárásakor talált darab. Ez a koponya az egyetlen, amely két darabból áll, az összes többi esetében a fogakat csupán rávésték a tömör koponyára.

A koponyának számos természetfeletti erőt tulajdonítanak: képes a színét változtatni, illatot és hangot kibocsátani. A szemüregre koncentrálva pedig, állítólag rég élt embereket, épületeket lehet látni, a legkisebb légmozgásra is reagál. Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennõjének koponyája, egy õsi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik. A koponyák misztériumához az is hozzátartozik, hogy még mindig csak találgatásokkal élnek arra nézve, vajon mivel csiszolhatták őket. Az mindenesetre bizonyos, hogy ha kézi csiszolással készültek volna, akkor még a kisebbek esetében is akár 3-400 évet is igénybe vett volna készítésük...


 Kristálykoponyák és valóság

Az az igazság, hogy egyetlen kristálykoponya sem ellenőrzött, tudósok által végzett ásatáson került elő, és ez a későbbiekben nagyon megnehezítette a kutatók munkáját. Még a British Museumban őrzött koponyáról (lásd a képen balra) is csak annyit tudni, hogy a Tiffanyi’snél vették 1898-ban, azt azonban, hogy hogyan került oda, senki nem tudja. Állítólag spanyolok vitték be Angliába, és a tudósok kitartanak az azték eredet mellett, de erre nincs bizonyítékuk.

A koponyák korát sajnos lehetetlen meghatározni, mert bár ha a kristályt összetörik, akkor annak keletkezési idejét nagyjából meg lehet állapítani a belsejében található kristályvízből, de az semmilyen módszerrel nem mutatható ki, hogy a kifaragásuk mikor történt. Annyi bizonyos, hogy a 18. századtól kezdve kezdtek feltünedezni.

Alapanyaguk – bár kvarckristályból készültek – sem egyforma. Színük az enyhén narancssárgától a víztisztáig terjed, természetesen a kristály jellegéből eredő zárványok, apró buborékok mindegyikben megfigyelhetők, de létezik ametisztből faragott koponya is. A méretük a pár centis daraboktól az életnagyságig terjed. Megmunkálásuk változó képet mutat, például a British Museumban őrzött koponya közel életnagyságú, szépen kidolgozott darab, míg van olyan apró koponya, melyen szinte csak stilizáltan lehetett ábrázolni az emberi vonásokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése