Jertek a szélesszárnyú holdat zengeni, Múzsák,
édeshangu leányai Zeusznak, az éneket értők:
isteni arcáról áradva, elönti a földet
égből küldött fény és roppant nagy gyönyörűség
jár a nyomán: a sötét levegő felcsillan azonnal,
szertevilágit arany koszorúja derült sugarakkal,
hogyha az Ókeanoszban szép testét lefürösztve
s messzesugárzó öltönyeit föl is öltve Szeléné
úrnő, fényes, erős lovait szekerébe befogja,
s hajtja sietve előre sörényes szép paripáit,
este, a hó közepén, amikor köre megtelik újra.
Ekkor a legragyogóbb kévét árasztja, növekszik,
és a halandóknak biztos jel, jóslat az égen.
Hajdanidőn vele Zeusz szerelembevegyült kerevetjén;
ő meg terhes lett s lányt szült: Pandeia e gyermek,
és az örökkéélők közt szépsége kiváló.
Hókaru istennő, üdvözlégy, égi Szeléné,
nyájas, szépfonatú: teveled kezdem dalomat, most
félisten hősök tettét dalolom, mit a Múzsák
népe, a sok költő, mindíg zeng boldog ajakkal.
Devecseri Gábor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése