2016. január 22., péntek

Vérrel etették isteneiket a maják

Vér folyt Guatemala földjén mintegy félezer évvel ezelőtt. Zacpetén templomában az ún. maja életerő ünnepély egyik szertartásán obszidiánból készült nyílheggyel vágtak eret egy valószínűleg önkéntes törzstagon, akinek a fülcimpájánál, a nyelvén vagy a nemi szervén vágták meg a bőrét, hogy kifolyjon a vére. A maja hit szerint emberi életerővel kell etetni az isteneket, állítja két illinoisi kutató.


A maja hitvilág szerint minden embernek van egy bizonyos „életereje”, amely az érvágás során távozik a testből és táplálja az isteneket. „Általános konszenzusnak tekinthető a kutatók között, hogy a köpölyözés (más néven érvágás) az istenek etetése az emberi életenergiával” – magyarázta aLive Science-nek Prudence Rice, a Carbondale-i Dél-Illinoisi Egyetem munkatársa.

A maják általában akkor nyúltak az érvágás fájdalmas, sokáig orvosi módszerként is alkalmazott műveletéhez, amikor gyermekáldást vagy egy gyermek felnőtté válását ünnepelték. „Ez a gyakorlat arra szolgált, hogy lelket leheljen a jövő nemzedékébe, és összekösse az életerejüket korábban élt ősökkel” – tette hozzá Nathan Meissner illinoisi régész. A kutatók úgy vélik, ez a véradás önkéntes volt, és valószínűleg túlélte az adott személy az ünnepséget.

Az életerő ünnepélyre vonatkozó feltételezés csak egy volt azon felfedezések közül, amelyeket a Meissner-Rice páros a közelmúltban publikált a Journal of Archaeological Science-ben. A szakértők Guatemala Petén nevű megyéjében 108 darab, öt helyszínről származó nyílhegyet vettek elemzés alá. Mindegyik az elmúlt húsz évben került felszínre és i. sz. 1400 és 1700 között készültek.

z ellenirányú immunelektroforézisnek nevezett technikával a kutatók képesek voltak 25 nyílhegy esetében a rajtuk lévő vér kimutatására, valamint további vizsgálatok segítségével azt is kiderítették, hogy mely fajokból származtak. Közülük csupán kettőn találtak emberi vért, míg a többin rágcsálók, nyulak, madarak, valamint nagymacskák (például jagauárok) vére volt.

Az eljárás viszonylag egyszerű alapokon nyugszik, ugyanis a nyílhegyekről eltávolított fehérjéket „ütköztették” különböző állatok véréből származó antitestekkel, és ha reagált a két oldal, megtalálták a megfelelő élőlényt. A költséges eljárás ellenére – mivel az ősi fehérjék nem mindig élik túl az idő múlását – ritkán vált lehetővé a tudósok számára, hogy pontosan azonosítsák a fajt.

Mint már említettük, csupán két nyílhegyen találtak emberi vért. Az egyikre a zacpeténi erődítmény fala melletti egyik épületben bukkantak rá. A rajta lévő sérülés alapján arra lehet következtetni, hogy nem csak az ünnepség során használhatták, hanem ki is lőhették egy emberre, akit minden bizonnyal eltalált. A kutatók szerint nem egyértelmű, hogy milyen történet húzódik meg a maja nyílhegy mögött, a kutatók szerint az bizonyos, hogy később az életerő ünnepély során is felhasználták a nyílhegyet vágóeszközként.
Forrás: Múlt-kor portál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése